Egyre többször merül fel vegán körökben a kérdés, hogy a kisállataink ivartalanítása helyes tett-e vagy sem, vegán cselekedetnek minősül-e vagy sem. A válaszom erre az, hogy a felelős állattartáshoz hozzátartozik a kedvencünk ivartalanítása is függetlenül attól, hogy milyen életmódot folytatunk. Mivel a macskák természetét jobban ismerem, ezért macskás példákon keresztül fogom alátámasztani az állításaimat, de a tények nagy része ugyanúgy igaz a kutyákra is.
1. Ok az ivartalanítás mellett: az állat egészsége
Számos tévhit és állítólagos betegség kering az ivartalanítással kapcsolatban, de az egyetlen, amit meg tudok jegyezni az az, hogy műtét után megnőhet a húgykövesség kialakulásának esélye (inkább kandúrok esetében), viszont ez nem törvényszerű. Megelőzésképpen érdemes steril macskáknak szánt táppal etetni az állatot a beavatkozást követően.
Ezzel szemben a pozitívumok pedig:
- Megelőzhető vele több daganatos megbetegedés.
- A nőstény állat esetében gennyes méhgyulladás alakulhat ki abban az esetben, ha nem kerül megtermékenyítésre. A méhgyulladás fiatal állatoknál is előfordulhat és halálos kimenetelű is lehet, de ivartalanítással ez is elkerülhető.
- Megszűnnek a tüzelés által produkált kellemetlen panaszok.
- Párosodáskor számos parazitát, élősködőt, betegséget vagy fertőzést elkaphatnak egymástól, mint például a macska AIDS.
- A kandúr macskák a viaskodás által egymástól is elkaphatják a macska leukózist például, vagy más halálos kimenetelű betegségeket.
- Ivartalanítás után csökkenhet az állat agresszív viselkedése, számos kiskedvenc nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életformát folytathat.
- A kandúr macska műtét után abbahagyja a lakásban való bűzös vizelettel járó jelölgetést, ezért a gazdája sem hordja le annyit, így egyikőjük feje sem fog fájni többet emiatt.
2. Ok az ivartalanítás mellett: az állat épsége
Ha egy macska elmegy otthonról a szaporodási ösztöneit kergetve, számos veszélynek teszi ki magát. Elütheti egy autó, csapdába eshet, elkaphatja egy kutya, bántalmazhatják vagy megmérgezhetik. A kandúr macskák sokszor vérre menő csatákat vívnak egymással, komoly sérüléseket, tályogokat szerezve maguknak ezzel. Gondoljunk csak bele, milyen egy macskás ember keze – rengeteg karomnyommal van tarkítva általában. Hogy nézhet ez ki abban az esetben, amikor valóban céljuk harcolni egymással, méghozzá mindkét oldalról tűhegyes fogakkal és karmokkal?
De a természet a nőstény macskákkal sem volt kegyes, ugyanis a kandúroknak tüskés a hímvesszője, hogy a saját hímivarsejtjeit mélyebbre juttathassa, és az esetlegesen előtte megforduló kandúrét eltávolítsa. Ez természetesen cseppet sem kellemes vagy örömteli folyamat a nősténynek, véreznek és megsérülnek ilyenkor.
3. Ok az ivartalanítás mellett: szenvedő, kóbor állatok mindenhol
Sok éve már, hogy mozgok állatvédő körökben és napi kontaktban vagyok néhányukkal, illetve magam is hozzájárulok egy kicsi darabkával valamilyen szinten az itthoni állatmentéshez. Amit látok, az pedig elkeserítő. A menhelyek, állatvédők, civil állatmentők, és állatmentő csoportok dugig vannak macskákkal és kutyákkal, és tévhit, hogy ezek az emberek olyan nagyon meg lennének fizetve. Sőt: a legtöbben munka után, saját keresetből finanszírozzák a hozzájuk beérkező töménytelen mennyiségű állatot, és folytatják a szélmalomharcukat nap mint nap.
Szerencsére rengeteg becsületes, lelkiismeretes és segítőkész emberekkel találkozom ezekben a körökben, de sajnos akadnak olyan helyek is, ahol nem bánnak túlzottan példaértékűen az állatokkal: sokszor annyi a kiváltságuk, hogy egy apró ketrecben lehetnek a saját felgyülemlett ürülékükkel, és kapnak enni, hogy ne haljanak éhen. Egészen addig, ameddig el nem altatják őket.
Nem tudom pontosan, hogy ez a sors a rosszabb vagy az utcalét: pontos számok valahogy sosem kerülnek napvilágra ezzel kapcsolatban, de ha azt mondom, 10-10 ezer kutya és macska kóborol jelenleg Magyarország utcáin, az valószínűleg nem túlzás. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a cuki kóbor állatokat mindig eteti valaki, vagy hogy teljesen fedezi a szükségleteiket, ha néha kapnak egy kis eleséget, de ez nem így van.
Amellett, hogy ők is vágynak a társaságra, a szeretetre, a biztonságos kuckóra és a biztos pontra az életükben, az utcán élni mindenki számára borzalmas. Ők ugyanúgy éhesek, szomjasak, fáznak, áznak, betegek lesznek, nincs aki kezelje őket, így leggyakrabban szenvedések általi halál vár rájuk. Mindemellett a kóbor állatok szeretnek megtelepedni olyan helyeken, ahol télen kapnak valami fajta „fűtést”, mint például épületek, üzletházak, gyárterületek mellett, ahol többnyire nem látják szívesen őket. Gyakori a mérgezés, a bántalmazás, az üvegszilánkos vagy szögekkel megtűzdelt élelem kihelyezése az állatok mihamarabbi eltávolítása érdekében. Ez a kóborkák sorsa tehát, így tengetik a napjaikat szeretet, törődés és minden létfontosságú szükséglet nélkül.
4. Ok az ivartalanítás mellett: gyilkosság és halál elkerülése
Azáltal, hogy mozgok a témában, napi szinten találkozom olyan esetekkel, amikkel nagyon nem akarok. Mint például: felakasztott cica, zsákba beletuszkolt, és a folyóba élve beledobott kiskutya, élve megnyúzott macska, elgázolt és a saját vérébe fagyott eb, valamint egy kupac pár napos kidobott kiscica egy zacskóba kötözve, majd kidobva az 50 fokos lakótelepi bűzös, fémből készült kukába. Bármeddig tudnám sorolni ezeket a mindennapos eseményeket, és gyakorlatilag minden abból fakad, hogy az ember nem ivartalanít, ezáltal hagyja elkóborolni az állatát, vagy hogy engedi szülni az állatát, utána megszabadul a maga módján a nem kívánatos alomtól.
Ezek az állatok azért tudnak ilyen élethelyzetbe kerülni, mert szaporodnak, a fentebb felsorolt szörnyűségek mind megelőzhetőek lennének ivartalanítással.
Néhány tévhit az ivartalanítással kapcsolatban
1. Tévhit: „Az állatnak életében legalább egyszer fialnia kell egy almot, utána lehet csak ivartalanítani.”
Ennek semmilyen tudományos alapja nincsen. Sőt mi több, az is kiderült, hogyha az állatot időben visszük el műtétre (5-6 hónapos korában) több betegség is megelőzhető ezáltal, ezért kifejezetten ajánlott ivartalanítani.
2. Tévhit: „Ne játsszunk istent, kik vagyunk mi ahhoz, hogy elvegyük egy állat férfiasságát/nőiességét?”
Egy állatnak nincsen férfiassága vagy nőiessége, ő nincs tisztában a nemiségével, ezért nevezzük őket kandúrnak/nősténynek/kannak/szukának. A műtét egy darabig kellemetlen, de utána nem fog sírni az egyik testrésze után sem. Az a tapasztalat az állatorvosok és a gazdák körében, hogy az állat kedélyállapotára semmilyen káros hatással nincsen az ivartalanítás.
3. Tévhit: „Ez egy kegyetlen eljárás.”
Szerintem sokkal kegyetlenebbek a fentebb felsorolt dolgok, de ma már rutinműtétről beszélünk ivartalanítás esetén. Hímivarú állatnál a heréket távolítják el, nőivarúnál pedig a méhet és a petefészket. Utóbbi esetben beszélhetünk nagyobb műtétről, de ha azt nézzük, hogy a nőstény macskáknál csak előnye van az ivartalan életnek, akkor hosszútávon mindenképpen megéri a kellemetlenség.
4. Tévhit: „Elvesszük az állattól a párzás örömét.”
Az ember az egyetlen emlős, aki örömszerzés céljából szexel (léteznek hírek arról, hogy az emberhez hasonlóan a delfin is, de ez most mindegy, mert nem sokunknak van otthon házi delfinje), minden más élőlény szaporodási ösztönből párzik, kényszerből.
5. Tévhit: „Elvesszük tőle az anyaság örömét.”
Egy állat nem vágyik arra, hogy anya (vagy apa) lehessen. Ha ott vannak a kölykök, természetesen gondjukat viseli, de neki nem ez az élete értelme. Abba pedig csak gondoljunk bele: ha egy szuka évente kétszer párzik ilyenkor akár 10 kölyökkel is megáldva a kan kutyát (akit még csak nem is ismer, a nevét sem tudja, tehát egyedülálló szülőként tengeti a mindennapjait.) Ha a kutya 15 évig él, ebből mondjuk 10 éven keresztül évente kétszer párosodik, és minden alkalommal születik 5 kiskutya, azt ki lehet számolni, 100 kiskutya felnevelését jelenti. Ugyan ki vágyik arra, hogy 100 kölyköt kihordjon, majd szoptasson, éjszakázzon, nappalozzon és felneveljen?
6. Tévhit: „Műtét után el fog hízni.”
Valóban igaz, hogy könnyebben kapkodják magukra a kilókat ivartalanítás után, ezért nekünk kell jobban odafigyelni rájuk mind az étrendjüket, mind a mozgásukat illetően – de úgy gondolom, erre műtét nélkül is kötelességünk odafigyelni.
7. Tévhit: „Ha mindenki ivartalanítana, elfogynának ezek az állatok.”
Ez azért nem fog megtörténni, mert nem fog minden ember egyik napról a másikra ivartalanítani, illetve az is belátható, hogy megszámlálhatatlanul sok kutya és macska van a Földön, ez a veszély nem fenyeget minket mostanában.
Tehát, ameddig kihalófélben nem lesz a kutya- és macskafaj, addig is arra kérek a legnagyobb szeretettel mindenkit, hogy ivartalanítson, és ha állattartásra adná a fejét, fogadjon örökbe mentett állatot!
Miért fogadjak örökbe mentett állatot?
Szabad-e vegánként húsevő állatot tartanom?